Kevesen tudják, hogy Christian Wulff német köztársasági elnök ifjúkorában kadett vívó válogatott volt. Nem csoda hát, hogy áprilisi vizitje idején munkalátogatást tett olimpiai bajnok kollégája kíséretében annak anyaegyesülete, a Vörös Meteor vívócsarnokában.

- A mai napig megnyugtat, amikor elhallgatom a pengék vidám csattogását – jegyezte meg Wulff elnök.

- Osztozom elnök úr álláspontjában. Olyan hang ez, mint anyáink hasában a magzatvíz locsogása – replikázott a költői vénájáról is ismert Schmitt Pál.

- Sajnos, az idők változnak. Az újságírók manapság vadállatias kegyetlenséggel csapnak le minden apróságra.

- Ez így van. Rettenetes energiákat mozgósítanak bagatell ökörségekre.

- Képzeld, Pál, engem már az ügyészség is kerülget – jegyezte meg búsan Wulff elnök.

- Az ü-gyész-ség?! Az lehetetlen – horkant föl Magyarország elnöke. – A ti hanyatló Európátokban a jogszolgáltatás ezek szerint mára elszabadult hajóágyúvá vált.

- Sajnos ez a helyzet. – bólintott a német elnök. Hirtelen fölragyogott az arca, és odaintett egy lurkónak, aki meghökkentően iskolázott parád-riposzttal detronizálta ellenfelét.

- Talán megértesz, Christian, de az ember idős korára leginkább melegségre vágyik – zárta a témát arcán bölcs rezignációval Schmitt Pál.